Igaz mese a Vadalmából

Fáradt de jókedvű társaság ücsörög a fanyar vadgyümölcsről elnevezett vendéglátóipari egységben. A „Vadalma” a modern eszpresszó és a falusi kocsma sajátos ötvözete, a göcseji falu közmegbecsülésnek és számottevő látogatottságnak örvendő szociális intézménye.

A szóban forgó csapat tagjai egytől-egyig vadászok, akik a tegnap esti disznóles eseményeinek értékelése céljából tértek be a hangulatos búfelejtőbe. Az asztalfőn feszítő elválaszthatatlan páros Lali és Pali viszi a szót. A többiek inkább csak kontráznak nekik, és sorra rendelik a „Jägereket” sör kísérettel, hogy ezekkel is serkentsék az aranyszájú mesélőpáros memóriáját. Köztük foglal helyet a krónikás is, aki meghívott vendégvadászhoz illő figyelemmel hallgatja az egyre merészebben szárnyaló adomákat, és persze ő is hozat időnként egy kört a dolgok folyamatosságának fenntartása érdekében.

Már alig van hely az asztalon az új poharak számára, amikor a vadászmester érces baritonján megrendeli a következő mesét.

-Azt adjátok elő gazemberek, amikor helyet cseréltetek a Margit ágyában!- rendelkezik a társaság második embere, és a publikum azonnal felélénkül. Egymásra néz a két megszólított, szinte egyszerre a gallér mögé öntenek szabadkézből egy újabb négycentest, majd egymást kezdik kapacitálni a produkcióra. Érdekes két fickó ül velünk szemben. Lali, a nagyobbik jó ötvenes, magas, piros képű atyafi, amolyan igazi falusi böllér típus. A vadásztársaság egyik legaktívabb tagja, nemcsak a vadászatban, hanem a társadalmi munkában is jeleskedik. Pali, a másik figura éppen az ellentéte barátjának. Alacsony, vékony szőke emberke, valahogy így néztek ki a letűnt téesz idők főkönyvelői. Ő már nem vadászik, rendetlenkedő szíve és cukra leszólította válláról a puskát. Kedélye azonban töretlen, és hát bizony bajai ellenére ma sem veti meg a jóféle tütükét, imádja a társaságot.

Némi noszogatás után Lali akkurátusan megtörli robosztus egyéniségéhez nem illő aranykeretes szemüvegét, az asztalra könyököl és belekezd a történetbe.

- Jó tíz éve történt, nyári disznólesről jöttünk befelé ezzel a lököttel - magasztalja fel cimboráját-és hát itt kötöttünk ki akkor is haladó hagyományaink szellemében. Úgy éjfélig iszogattunk, - a puskákat Józsi pincér már tízkor bezárta a presszó páncéljába- aztán javasoltam, hogy tán vegyük az irányt hazafelé. Pali szokása szerint csikorogni kezdett, hogy őt a Margit lerágja, ha ilyen későn és berúgva támolyog haza.

-Talán be sem megyek a házba - jajgatott-, mire megszántam, és javasoltam neki, hogy maradjon csak kinn a fásszínben, majd én befekszem a felesége mellé az ágyba. Ha hiszitek, ha nem, ez a banga kapott a szón. Még ő kezdett bíztatni, hogy menjek csak, neki úgyis elege van az asszonyból. Fogadást is ajánlott, bennem meg dolgozott a szesz, nagy volt a bátorság, hát azt mondtam:

- Figyelj ide pupák! Bemegyek a Margithoz, melléfekszem, de hogy aztán mi lesz még, arról nem kezeskedem. Viszont fogadjunk abba a bakba, amit neked szavazott meg a tagság kilövésre. Bemegyek, de én lövöm az őzbakot!

Ez a kuka azonnal belement az egyezségbe, még kezeztünk is, ahogy az fogadáskor dukál.

Közben odaértünk Paliék háza elé. Sütött a hold, mint a hétszentség, hát nagy csendben beólálkodtunk az udvarra. Ekkorra már fogyott nálam a kurázsi, oda is súgtam a házigazdának, hogy hagyni kéne a fenébe az egészet.

-Mi van kispajtás betojtunk? -vigyorgott az én arany cimborám és sürgősen eltűnt az ólak irányában.

Vizes lett a hátamon az ing, de összeszedtem a bátorságot, és halálra szántan benyitottam a töksötét nagykonyhába. Az ágy felől halk mocorgást hallottam, de a várt vihar elmaradt. Gyorsan lerúgtam a csizmákat, le a nadrágot, és mint a fél tégla bevágódtam a háziasszony mellé az ágyba. Nem szólt az semmit, csak befordult a fal felé. Ettől merészebb lettem, gondoltam, ha már itt vagyok, megtapasztalom, meddig lehet elmenni nála. Egyébként is megérdemelné ez a pipogya Pali, hogy kettővel megnöveljem az előszoba falán ékeskedő agancsai számát, ahogy itt hagyott egyedül a sötétben.

Óvatos kézimunkába kezdtem valahol a Margit csipeje táján, de nem jutottam messzire, mert erre már kitört a gyalázat.

-Nem szégyelled magadat te disznó, megjössz éjfél után részegen, és még akarsz is valamit!? Takarodj vissza abba a rossebes kocsmába, aztán tapogasd a dagadt ivócimborádat, a Lalit! - sivította a becserkészett háziasszony, még egyet rúgott is, de nem fordult meg.

- Még csak az kéne, hogy magamat tapogassam!- keseredtem neki, és már ugrottam is kifelé az ágyból. Kerestem a nadrágot, de valahova lecsúszott a szék mellé, az istennek sem találtam. Gatyában csak nem trappolhatok át a falun, nadrág nélkül hazamenni kész életveszély, hát bízva abban, hogy a még mindig dohogó asszony nem fordul meg, fellöktem a villanyt. Sajnos tévedtem, mert megfordult, sőt fölült! – Gyerekek, isten bizony úgy nézett rám a helyre kis csipkés hálóingében, mint egy múmia! /Hogy Lali szerint hogyan néznek a múmiák, azt nem feszegettük, mindenesetre Pali fancsali képet vágott hites neje ilyen furcsa minősítéséhez./

Nem szóltam semmit, csak kiugrottam az ajtón - folytatta a lebukott hős-, de nem volt szerencsém, mert meztélláb ráléptem a kutyára. Az meg szegény ijedtében belekapott a bokámba. Én káromkodtam, Max veszettül ugatott, ketten kis híján felvertük az alvó falut. Nagy nehezen felöltöztem, aztán mellém toppant ez a tinó, ni!- bökött Lali  a  barátjára.

-Na mi volt?- sutyorogta nagyon halkan, és fiúk, isten az atyám, jobban be volt ijedve, mint én.

Hogy mit válaszoltam neki, azt most ne részletezzük, de alig vártam, hogy hazaérjek.

Az eddig sumákoló, néha kényszeredetten vigyorgó Pali csak ennyit mondott:

- Most nagy a hangja, de láttátok volna akkor! Még a szája széle is remegett, higgyétek el.- tette hozzá kajánul, bár arra, hogy ezt hogyan látta az eperfa árnyékában, nem tért ki bővebben. A társaság már régen dőlt a röhögéstől, bár a legtöbben nem először hallották a nagy kalandot hol egyik, hol másik érintett előadásában.

-Két hét múlva meglőttem a bakot, a Pali bakját. Megnyertem a fogadást, az a lövés járt nekem! - emelte fel jelentőségteljesen mutatóujját Lali.

Jóval éjfél után távozott a két jó barát sűrűn emlékeztetve egymást, hogy Margit még ma is nehezményezi a késői hazatalálásokat. A vadászmester tudván, hogy először hallottam a mesét, felém fordulva magyarázólag mondta:

-Van ám happy and-je is az esetnek. Lali ugyanis következő vasárnap csokor virággal és üveg pezsgővel felfegyverkezve „kihuzintva” megjelent Paliéknál, és a háziasszony bocsánatáért esedezett. Margit meg is kegyelmezett neki, azóta is szent a béke. Igaz, Lali „bizalmasan” elhíresztelte a Vadalmában, hogy az egyébként még mindig csinos, „csak már kissé vaskos” asszonyka megjegyezte volna a nevezetes alkalommal: - Ha tudom, hogy nem ez a tróger Pali hömbölödik mellém az ágyba, talán nem is kiabálok!

Ezt a kijelentést Pali a nagyszívű férj soha nem erősítette meg.

Rosta László.